A kulturális és modernkori érdekességek és különbözőségek mellett a hagyományos művészetek és a történelem is képes tükröt mutatni a meglátogatott országról.
Mi itt, Európában, ha történelmet tanulunk, a fehér ember történelmét tanuljuk, ha művészetekről és művészettörténeti korszakokról tanulunk, szintén a fehér ember művészetét ismerjük meg áthatóan.
Ez persze természetes, hiszen elsősorban mindenki a maga múltját szeretné identifikálni, vagy azokét a közeli területekét, amik hatottak a saját múltunkra. Távol-Keletről csupán csak töredékeket hallunk innen-onnan, ezért is tud nagyon érdekes és izgalmas lenni, hogy ennyire messze tőlünk, mégis ugyanazon a Földön hogyan alakult máshogy az élet-, érték- és világszemlélet. Japánban mind a művészetekben, mind a történelemben hasonló folyamatok zajlottak, mint nálunk nyugaton. Az alapok ugyanazok voltak: társadalmi rétegződés, feudalizmus, államhatalom, háborúskodások, területfoglalások a történelemben, virágzó festészet, szimbolika, újhullámos szemléletek a művészetekben.
Azonban a feldolgozási módjuk és gondolkodásuk mássága miatt, ebben is egy teljesen új világ tárul felénk. Mivel Japán oly sokáig elzárkózott a külföldi kapcsolatoktól, az országon belül tudták tartani művészeik munkáinak nagy részét. És ugyan a második világháborút rendesen megsínylették, mégis maradtak olyan területeik, melyeket teljesen érintetlenül hagyott a háború tüze.
Ezeken a területeken sétálva úgy érezhetjük magunkat, mint ha egyenesen visszautazva az időben 1600-1800as évek virágzó Japánjában találnánk magunkat. A következő is egy ilyen terület.
Kisoji – Nakasendo sétány, Magome, Tsumago és Narai
A Kiso völgy Nagano prefektúrában található, és a Közép-Alpok hegyei mentén fut. A völgy mentén kialakult egy ősi, 70 km-es kereskedelmi útvonal, a Kisoji, amely a régi korokban nagyon fontos kereskedelmi útvonalként szolgált a térségben. A Kisoji még nélkülözhetetlenebbé vált az Edo-korszak kezdetétől, amikor más útvonalakkal egyesülve kialakult az 500 kilométer hosszú Nakasendo hálózat. A Nakasendo – szó szerinti fordításban „hegyeken áthaladó ösvény” – egyike volt az Edo (régi Tokyo) és Kyoto közötti kereskedelmi úthálózatnak, a legtöbb portéka a két fontos város között ezen az útvonalon haladt át és cserélődött.
Az akkori sógunátus rendeletei és korlátozásai miatt a két város közötti távot szinte mindig gyalog kellett megtenni, amiknek következtében pártíz kilométerenként úgynevezett “postavárosok” alakultak ki, hogy az utazók számára pihenést, étkezést és éjszakai szállást biztosítsanak. A Kiso völgy mentén néhány postaváros – Magome, Tsumago és Narai – a háborúkat és egyéb viszontagságokat is elkerülve képes volt megőrizni Edo kori kinézetét. Mind a mai napig utcáikon sétálva azt az érzést keltik, mintha még mindig a nyüzsgő Nakasendo utazóit és megpihenőit szolgálnák ki, így az odalátogató részese lehet egy csodálatos múltnak és gyönyörködhet egy letűnt korszak kőösvényeiben és faépületeiben.
Források:
Képek:
By Daderot at en.wikipedia, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=18002920
By Rei at en.wikipedia, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=17591219
