Japán szívében, a mindennapi világtól távol, magasodik az Ontake-hegy. Ez a hatalmas vulkáni tömeg, bár emberemlékezet óta szunnyad, még mindig lélegzik egyetlen szolfatárán át, karcsú páraszálakat küldve az ég felé – néma emlékeztetőül a mélyben rejlő erőre. Míg a külföldiek számára viszonylag ismeretlen, Ontake a japánok körében mély tiszteletnek örvend, hiszen az ország egyik legszentebb csúcsa. Minden nyáron zárandokok ezrei kapaszkodnak fel lejtőin, hogy kövessék az odaadás ősi útját.
Szent felemelkedés
Az elsősorban szentségéről ismert hegy egy ezoterikus titkot rejtett, amelyet kevesen pillanthattak meg. Körülbelül kilencezer lábnyi magasságban, a felszálló ködpaplanban egy rendkívüli rituálé bontakozott ki – egy misztikus szertartás, amely az isteni birtoklás és a lelki közösség titkos világába engedett betekintést.
A találkozás egy szerény pihenőhelyen kezdődött, a nyolcadik állomásnál, ahol három fehér zárandokruhába öltözött fiatal férfi haladt át csendes eltökéltséggel. Alázatos jelenlétük felkeltette a figyelmet, és amikor követték őket, egy sziklaparti szentély előtt meglepő jelenet bontakozott ki. Ott megkezdődött a szertartás: az egyik férfi egy gohei pálcát húzott elő ruhaujjából, leült a másikkal szemben, aki imára kulcsolta kezét, és lehunyta a szemét. Ami ezután következett, az a transz és a spirituális eksztázis lenyűgöző látványa volt.
Az ülő férfi hirtelen heves kézmozdulatokba kezdett, torokhangú morgással és mély, ritmikus énekkel kísérve. Ujjai bonyolult jeleket formáztak, mintha láthatatlan erőket irányítanának. Ahogy a mozdulatok erősödtek, társa mereven mozdulatlan maradt, mígnem hirtelen görcsök rázták meg testét. Kezei fékezhetetlenül remegtek, miközben a gohei pálcát a magasba tartotta. A pálca nem az ő kezében mozdult meg, hanem mintha az mozgatná őt.
Pillantás a fátyol mögé
Ahogy a birtoklás beteljesült, az egyik jelenlévő tiszteletteljesen megkérdezte a leszálló szellem nevét. Kis szünet után egy földöntúilag csengő hang felelt: „Hakkai vagyok.” Egy isten jelent meg.
A zárandok alázatosan kérte az isteni útmutatást személyes és közösségi ügyekben egyaránt. Az isten komoly hangon válaszolt, megáldva a zárandoklatot és az otthon maradtakat. A szertartás végén az ördögűző finoman a hátára ütött, majd átmasszírozta a végtagjait, hogy visszahozza a tudatához. Aztán szerepet cseréltek, és a rituálé újra kezdődött, míg mindhárman be nem töltötték az isteni edény szerepét.
Rejtett hagyomány
Ez nem volt egyedülálló eset. A hármas a hegycsúcs felé vezető út során többször megismételte a szertartást, és a zárandoklat végére legalább tíz birtokláson mentek keresztül. Még meglepőbb volt kitartásuk: az emelkedéstől a leereszkedésig semmit sem ettek, csupán vizet ittak, amelyet úgy tekintettek, hogy az istenek energiája tart fenn.
Az Ontake transzai nem voltak ritka jelenségek régen, mára azonban már ezekkel a szokásokkal nem találkozhatunk.
Napjainkban az Ontake a különféle Shugendō és Shintō csoportok számos vallási gyakorlatának a központja (mint például az Ontake-kyō), amelyeket összefoglaló néven Ontake Shinkō-nak (御嶽信仰, „Take hit”) hívnak.
A hegyen több shinto szentély található, amelyek közül az Ontake Jinja (御嶽神社) különösen figyelemre méltó. Két fő szentélyből áll – Ōtakiguchi (王滝口) és Kurosawaguchi (黒沢口) néven – az előbbi főépület 2920 méteren, az utóbbi pedig a Kengamine kráter peremén, 3060 méter magasan található, valamint különféle mellékszentélyek a Sutakiguchi ösvényen a Sutakiguchi ösvényen.
Források:
Occult Japan by Percival Lowell
Ontake Kodo & The Ontake Shinko Religion Faith Climbing | THE JAPAN ALPS
Ontake-san (Nagano) – Wikipedia
Seo versenyelőny online marketing-seo- tartalomgyártás (contentcobrand.com)
Kezdőlap – Omiyage World japán webáruház blogja (ilovejapan.hu)
