Tokaido. utazás Japán leghíresebb útján

A Tōkaidō több, mint egy út; ez egy történelmi helyszín, amely évszázadok óta fontos szerepet tölt be Japán életében. Az Edótól (a mai Tokió) Kiotóig húzódó ikonikus útvonal a daimyōk, a szamurájok és a közemberek számára egyaránt mentőövként szolgált, a politikai machinációktól a zarándoklatokig, a művészettől a kereskedelemig mindennek tanúja lehet.

A Katonai úton megfordult utazási útvonal

Az Edo-korszakban (1603–1868) a Tōkaidō egyike volt az Edóból kiinduló öt főútnak. Célja, hogy összekösse a fővárost a kiotói birodalmi székhellyel. Valamilyen formában évszázadok óta létezett, de Tokugawa Ieyasu 1600-as sekigaharai csatában aratott győzelme tette a Tōkaidō-t létfontosságú főúttá. Tokugawa elrendelte az útvonal mentén postaállomások létrehozását, amelyek mindegyike lovakkal volt felszerelve a hírnökök számára, biztosítva a gyors kommunikációt Edo és a császári udvar között.

Ezek az állomások az utak kulcsfontosságú pontjaivá váltak, mivel a katonai megmozdulásokat, valamint az áruk és az utazók egyenletes áramlását is megkönnyítették. Ahogy az Edo-korszak a béke hosszú korszakává alakult, az út katonai szükségszerűségből nyüzsgő autópályává fejlődött, amely hemzseg a zarándokoktól, kereskedőktől és utazóktól.

A Tōkaidō ötvenhárom állomása

A sankin kōtai (参覲交代/参覲交替) rendszer bevezetése megköveteli, hogy a daimyō (tartományok nagyura) rendszeresen utazzon Edóba. Ez jelentősen megnövelte a Tōkaidō forgalmát. Az útvonal minden állomása egyedi karaktert alakított ki, kielégítve a különböző utazók igényeit – a nagyuraktól a Fuj-hegyhez igyekvő zarándokokig vagy az Ise-szentélyhez vezető hétköznapi emberekig.

Az állomások nem csupán pihenőhelyek voltak; hanem az Edo-korszak társadalmának nyúzsgő színterei, a fogadókkal a fényűző honjintól (本陣- posták közelében található kormányzati hivatalnokok száméra fenntartott szállások) a nemességnek, és az alázatos hatagoya seimeiyaig, azaz egyszerűbb szállások a közemberek számára. Útközben az utazók egy sor természeti akadályt győztek le, például bizonyos folyók feletti hidak hiánya arra kényszerítette őket, hogy kompokat használjanak vagy átgázoljanak a vizeken. Ezek után jól esett megpihenni az út 53 állomása egyikén.

Művészet és irodalom: A Tōkaidō a populáris kultúrában

A Tōkaidō befolyása túlmutat fizikai létén, áthatotta az akkori művészeteket és irodalmat. Utagawa Hiroshige ünnepelt fatömbnyomat-sorozata, A Tōkaidō ötvenhárom állomása élénken megragadta az útvonal szépségét és változatosságát, míg Jippensha Ikku képregénye, a Tōkaidōchū hizakurige magával ragadtatta az olvasókat, ahogy a két főszereplő végig mentek az úton.

Azok számára, akik nem tudtak utazni, a sugoroku társasjátékok helyettesítő kalandot kínáltak, lehetővé téve a játékosoknak, hogy otthonuk kényelméből „utazhassanak” a Tōkaidō-n. Ezek az úti jelenetekkel gazdagon illusztrált játékok sokak számára jelentett egy jó baráti kikapcsolódást és szórakozást.

Hogy nézett ki az utazás az Edoban?

A Tōkaidō séta nem kis teljesítmény volt. Egy tipikus út az edói Nihonbashi-tól a kiotói Sanjō Ōhashi-ig gyalogosan 13-17 napot vett igénybe, az utazók napi 30-40 kilométert tettek meg. Ez az Edo-korszakban sétálók állóképességének és egészségének kiváló bizonyítéka volt.

A nők is gyakori látványt nyújtottak az utakon, gyakran párban, többnyire egy kísérővel utaztak – ez a viszonylagos biztonságot is mutatja az útvonalon. Mindeközben hivatásos hírnökök vagy hikyakuk rohantak át az állomásokon, és elképesztő sebességgel szállították az üzeneteket, olykor három-négy nap alatt megtéve a teljes távolságot.

A sok történet útja

A Tōkaidōt számtalan történet hatja át, kezdve az Uji tea évenkénti felvonulásától Edóig, ahol még a daimjónak is engednie kellett a teázó tisztviselőknek, egészen a figyelemre méltó meséig, amikor 1728-ban egy elefánt sétált az úton, ajándékként Shogun Tokugawa Yoshimune-nak. Ez a vadállat, amely egészen Vietnamból utazott, lenyűgözte a sógunt és az embereket.

Shinagawa: Az első állomás

Az utazás a Tōkaidō mentén hagyományosan az edói Nihonbashiban kezdődött, ahol a Shinagawa volt az első állomás.

Ma Shinagawa nyüzsgő üzleti negyed, de a régi postaállomás nyomai megmaradtak Kita-Shinagawa környékén, bepillantást nyújtva a múltba. Itt még mindig megtalálhatók a hagyományos üzletek és még a régi út maradványai is.

A Kaido Books & Coffee, egy hangulatos kávézó a Kita-Shinagawa Hondōri bevásárlóutcában, a történelem szerelmeseinek központja, több mint 10 000 könyvből álló gyűjteményével. A környék régi és új keveréke – hagyományos yakatabune hajók a modern felhőkarcolók mellett a folyón – a Tōkaidō maradandó örökségét örökíti meg.

A Tōkaidō továbbra is Japán gazdag történelmének szimbóluma, amelyet a művészet, az irodalom és számtalan utazó emléke örökített meg. Legyen szó katonai útról, zarándokútról vagy művészeti inspirációról, a Tōkaidō továbbra is fontos szerepet tölt be, modernebb kivitelben.

Forrás: Amano Hisaki/ The Tōkaidō: Japan’s Most Famous Road | Nippon.com